Örökké örökké...

Szerelem: Elvarázsolt állapot, őrült eszeveszettség, téboly, duzzasztó gát kristálytiszta tavon, tanoda, templom, kastély, bódult, lángoló, zabolátlan, bizsergető ciszternája ereimnek, érzékimnek

Legyek én az álmod, amit mindig kívánsz,

Karod, a lelked, a tested, a szád,

Együtt töltsük be e földi űrt,

Égjen bennünk a kéj, a vágy, a tűz!

Legyen nélküled nappalom éj,

Űzzön karomba e földi lét.

Álmodj rólam most szerelmesen,

Ne hagyjon az érzés egy percet sosem,

Legyen izzó láng, mely lelkedre tör,

Éljünk meg együtt bűnt, bajt s földi gyönyört!

Testem a tested forrón kívánja,

Legyél te a kitörő láva,

S leszek én az izzó katlan,

Melyben együvé olvadhatsz lankadatlan!

Most érzem, hogy téged örökkön-örökké ismerlek,

Te vagy a karom, mikor felemellek!

Te vagy az arcomon a szám

Te vagy a lüktető érzés

Melyet testem kíván!

A te szemeddel látom a világot,

Érj hozzám és emelj fel magadhoz,

Engem a gyenge kis virágot!

Ha vadviharba szitkozódva állunk,

Egyszerre törjön össze minden álmunk!

Törjön össze köröttünk minden,

Csak együtt segítsen minket a Jó Isten!

Veled éljek és veled haljak hamuba és porba,

Veled menjek égbe vagy együtt a pokolba!

Éljünk és haljunk együtt e földi létben,

Égjen a testem tested tüzében.

Együtt haljunk meg mindennap

és együtt szülessünk meg újra

Egymás karjaiba, mindig összebújva!

Vad, mohó vágyak tűzébe égve,

Örökkön-örökké csak te veled élve!

Köszönöm neked...

Igaz, hogy ő tehet boldoggá, aki boldogtalanná. Lélegzetvételével összeolvadni vágysz az örökkévalóságig. Reménytelenség, viszonzatlanság felemészti életed és megváltásnak kérned a halált.

Köszönöm neked a könnyeket,

az átvirrasztott órákat, a perceket,

a meg nem történt éjszakát,

a szürkévé lett napsugárt.

Köszönöm neked a sok csillagot,

a Hold fényét, mely rám ragyog.

Köszönöm neked a szenvedést,

hol a nap fénye süt rést szívembe,

már csak parányi rész.

Tavaszt, szerelmet álmodtam,

de széttört szívem most bús halott.

Jégvirágok nyílnak benne,

mert szeretni akarlak,

de te nem hagyod!

Hát ne is hagyd!

Hát ne hallgass meg!

Ne érj hozzám és ne szeress!

Ne ismerd a nevemet meg,

többé engem ne keress!

Ha csak ennyi voltam hát neked,

legyen úgy ahogy te akarod,

de akkor én csak egy holt tetem leszek,

mert úgyis akkor meghalok!

Meghalok egy kimondatlan szóért,

meghalok egy el nem csókolt csókért,

meghalok egy álomért egészen,

szívembe te döftél tőrt merészen.

Kemény fára hajtom majd le,

búsulni nem tudó szép fejem.

Fejfám mellett a tavasz

oly sokszín virága sem terem.

Sötét verem lesz majd a puha ágyam,

itt süpped el minden,

amire vágytam, minden vágyam!

Életben is a halál lesz a részem,

ha nem szeretsz boldogan vállalom

ezt is érted!

Boldog leszek akkor is,

csak azért is, dacból is!

Kifogok rajtad!

Felettem nem lesz majd hatalmad!

Vállalom így is a részem:

hát meghalok érted egészen!

Oldal: szerelmes verseim 3.
Zephyrke honlapja - © 2008 - 2024 - zehphyrke.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat