Mindannyian szoktunk álmodni. Az én álmaim arról szólnak, hogy az égi fény minden embert, minden lényt egyformán oltalmaz a Földünkön. A Nap alatt minden földi és eredendő gonoszság helyét átveszi a jó. A legbizarrabb és legcsodálatosabb dolgok történnek meg az álmaimban. Egy különös, misztikus világ, amelyben halottak térnek vissza, legyőzöm a szörnyeket, angyalként lépek az álmok birodalmába és az örökkévalóság nem lehetetlen. A Halált mágikus üveggolyóba zárom. Egy fuvintással elűzöm a betegségeket és boldogságot látok az emberek arcán és örömöt.
Az írás számomra álom. Eufórikus állapot. Olyan drog, aminek a hatását érezni akarom, nem akarom hogy vége legyen. Olyan világ, amiben örökké élhetek, valóságos és mégis képzeletbeli. Mámor, érzékiség, erotika, vadság, gyönyörűség, paradicsom e földi létben...
Szeretnék a fény, az igazi kedves lenni az ide látogatóknak. Az írás gyerekkorom óta életem szerelme. Ha boldog vagyok, írok. Ha elkeseredek, írok, a bánat körülfog, és nem ereszt, írok.