Múzsámnak az igazi kedvesnek, aki fény az életembe...

 

Skarlátvörös vérem górcső alatt,

Kristályvizű csermelyként suhanó,

szomjuzásod oltó tiszta csobolyó,

szívemen pulzáló sistergő szikra-patak.

Titkos tengerszemben születő tűzvarázs,

testemben szentélyed, tested szentélyem,

pipacsként nyílik minden szemérmem.

Baldachinos ágyam kelyhe vágy-Óceán,

Tengerszemet ölelő remény-kaloda,

Lángnyelvekkel szeretkező szűz-palota,

lázas-gyötrelmű, kéj-szirmú vágyra járó ágyas,

Ihlet, lényem-csermelye Pegazus-szárnyas.

Lábad nyomán fakad lelkemnek forrása,

Minden rejtett kincsem kulcsod nyit és zárja.

Kanyargó, kusza, bogoktól görcsös sorsfonal,

Gyorsan rohan veled és velem a sorsvonat.

Szerelmes istenem színes álmokat hozó,

ábránd-felhőimet lágy hévvel cirógató,

mámor-csókú, harmatcseppű patrónus Múzsa,

érzéseimet uraló vágy-rabló, kelyheim-kútja,

te vagy piros ajakimnak is csak vöröslő rúzsa.

Ambrózia-csókodra, lelkem-lelkedre lehelem,

így várom érintésed, sorsom, Teremtőm, végzetem.

Örök életem vagy mindörökké szenvedésem,

Emberré éretted születtem, éretted lett éltem.

Nézd, íriszemben ma még száz szikrázó tűzopál,

szeress úgy míg a halál szíven nem talál.

Hegyikristályom, világmindenségem királya,

szelíd gondolatim ezüst fényben ringó naszádja.

Borostyánkövem, melegségem óvó kapuja,

bársonybőrű ajakim forró tűzvirág odúja.

Jádém, életem, ravatalom építőköve,

örömöm, harmóniám pillangó, angyalszárnyú öröke,

mint Földközi-tengerről induló páradús meleg szél,

hullámokat égig felkorbácsoló sirokkó,

meggyújtod sistergő máglyám lész te a malasztal.

Szerelmes szent őrületem parázsló zsarátom.

Ha termő fa vagy, én törzseden folyondár,

ha tenger vagy, én lezúduló, pusztító tengerár,

ha fényes nap vagy, én az éjszaka setétje,

beh szeretnék lenni fényed őrző menedéke.

Méltó vagyok hozzád, nem tudom, de félek,

nincsen annyi jóság, mely felérhetne véled.

Egy világnál többet érsz lelkemnek kincse,

napom, csillagom, szívem szerető bilincse.

Ha angyal lehetnék is fent az égi mennybe,

visszatérnék hozzád szenvedésbe, szennybe.

Halálban és életben is egyesülni véled,

egymás által nyerve örök üdvösséget.

 

 

 

Hattyúdal

Egy reménytelen szerelem pillanataiban készült vers.

 

Szellők szárnyán útra kélt hozzád dalom,

szellők selymes fuvallata a karom.

Hívó, simogató, becézgető, ha akarom,

ez amit nem ismersz te, ez a valóm!

Álmomban egyszer hattyú voltam a tavon,

Csak hozzád ringatóztam a habon.

Csak pár pillanat volt, még akartad nagyon,

Hogy a tiéd legyen az a hattyú a tavon.

 

 

 

 

 

 

Oldal: szerelmes versek 1.
Zephyrke honlapja - © 2008 - 2024 - zehphyrke.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat