10 éves gyermekként írtam az alábbi verset...

Esti kép

Csillag világít fenn az égen

az ég azúr kékjében,

odafönn a Hold fel-alá jár lomhán,

nem jár már senki az utcán.

Sötét árnyán a fának,

madárkák nem fuvoláznak,

nem hallani zengő énekét a szélnek,

beköszöntött csendje az estének!

Bodri kutya is lustán hever az ólban,

a tyúkok sem kotkodácsolnak.

Az emberek csendesen pihennek,

Álmaikban új csodákra lelnek!

Tavaszköszöntő

Tavaszra, megújulásra várva a napokban jutott eszembe ez a kedves kis versike....

Tavasz mosolya langy meleg,

Nézek vadvirágot, kék eget,

A bíborszín hajnal fényben él,

Búcsúzik tőlünk már a tél.

A természet rügyet ébreszt,

Bárányfelhőcskékkel andalog,

Szerelmi fészkében új ébred,

Földje dédelget friss magot.

Rajzol aranyglóriás tájt,

ecsetjével fűzöld pamlagot,

gyöngycseppként csillogó harmatot,

mely gömbbé formál holnapot!

Új levélkét bont a barka,

Ezer feslett karja kitárva,

ölelgeti somfa barátja,

Fázik szegényke kabátja.

Cinkosan kacsint Nap szeme,

néz fényes tündérlány serege,

fákra csókolja glóriáját,

pajzánul járja égi táncát!

Oldal: életkép, évszakok
Zephyrke honlapja - © 2008 - 2024 - zehphyrke.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat